Siwon lehajolt, felvett egy ásványvizet a színpad széléről, majd felbontotta. Miután ivott pár kortyot, meglendítette a kezét és lelocsolta a közelben álló rajongókat. A kupakot visszacsavarva letette a már üres üveget a földre, majd megfordult és mosolyogva elkocogott a többiek felé.

Haladás közben a kivetítőre pillantott és a szája akaratlanul is szélesebb mosolyra húzódott. Tekintetét elszakította a kivetítőn lévő alakról, hogy egész valójában is láthassa. A fiú, mikor meglátta, hogy Siwon figyeli, elmosolyodott, és igyekezett úgy mozogni, hogy ne legyen túl feltűnő a célja. Ugrálásokkal, majd rövid lépésekkel közeledett Siwonhoz, aki ugyanezt tette felé.

Amikor találkoztak, Siwon hátulról megölelte a fiút, amit a rajongók őrült hangzavarral díjaztak. Még pár másodpercet kiélvezett a pillanatból, hogy közel lehet hozzá, mielőtt elengedte a kezei közül. A fiú hátranézett, majd egy neki irányított, hálás mosoly kíséretében elsétált.

Siwon sunyi módon utána nyúlt és az oldalába bökött, amitől a fiú megugrott és lebiggyesztette az ajkát. Megdörzsölte az oldalát, ahol a bökés érte, de figyelmét nem erre fordította, hanem az őt megbökő emberre. Siwon odalépett hozzá és a mikrofonját a kezével eltartotta a szájától, mielőtt a fiú füléhez hajolt.

- Tudod… az egyik legkedveltebb ship a wonkyu. Elégítsük ki a vágyaikat.

- Ne légy hülye. – forgatta a szemeit a fiú, de a szája szélén közben egy halvány mosoly játszott.

- Előbb vagy utóbb úgyis az enyém leszel. Minek várni?

- Előttünk az éjszaka. – vigyorodott el a fiú, mielőtt elhátrált a színpad közepe felé, hogy bekapcsolódhasson az ugrálásba.

Siwon nézte, ahogy Kyuhyun megfordult, futásnak eredt és kezeit a magasba emelve énekelte a kórust. Ő is ugyanezt tette, miközben gondolatai az aznap este felé kalandoztak el.

Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna neki, hogy ekkorra már komoly kapcsolatban lesz, valószínűleg szórakozottan elmosolyogta volna magát. Ha még azt is hozzátették volna, hogy az illető fiú lesz, akkor még körbe is röhögte volna az illetőt. Vallásos lévén (némán) ellenezte a homoszexualitást, hiszen Isten nem azért teremtett két nemet, hogy az emberek ugyanolyan neműekkel álljanak párba.

Legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ennek ellenére egyszer az egyik legközelebbi fiúbarátjára fog úgy gondolni, mint valakire, akivel többet akar barátságnál. És most mégis itt állt, Kyuhyunnal, aki akarata ellenére belopta magát a szívébe.


Az SS5 egyik előadása után a Super Junior tagjai kimerülten mentek vissza a hoteljükbe. Jungsu egy rövid gyűlést hívott össze a saját szobájában, hogy megköszönje a tagoknak az aznapi munkáját, valamint, hogy tovább biztassa őket a kitartásra az elkövetkezendő kemény napok előtt.

Siwon Kyuhyun mellé huppant le, ahogy máskor is. A beszéd alatt többször is a maknae felé fordult, hogy piszkálja, amit az szemforgatással díjazott. Valahányszor Siwon odanyúlt hozzá, hogy megbökje, ellökte a kezét, és lebontotta magáról a karjait, ha megölelte.

- Másoknak miért engeded, hogy ölelgessenek? – suttogta Siwon, hangjában enyhe megbántottsággal.

- Mert ők nem olyan tapadósok, mint te.

Kyuhyun válaszára Siwon lebiggyesztette az ajkát, színészi képességeit kihasználva igyekezett kiskutyaszemeket varázsolni magára. Kyuhyun szórakozottan felvonta egyik szemöldökét, mielőtt a fejét rázva visszafordult Jungsu felé. Siwon elhúzta a száját.

- Donghae gyakorlatilag csüngeni szokott rajtad, mégsem tolod el.

- Donghae a kedvenc hyungom, ha esetleg elfelejtetted volna.

- Te pedig az én kedvencem vagy, és fáj, hogy így bánsz velem! – nyafogott Siwon.

Kyuhyun alig láthatóan megfeszült, ez azonban elkerülte az idősebbik figyelmét. Ellenben Sungmin, akinek Kyuhyun egész idáig dőlt, ránézett. A maknae viszonozta a pillantását, majd kis idő múlva szó nélkül elnézett róla. Sungmin kicsit még elemezte az arcát, mielőtt kifejezéstelenül visszairányította figyelmét Jungsura.

- Figyelj hyungra, különben lemaradsz.

Siwon egy sóhajjal úgy tett. Némasága azonban nem tartott sokáig. Mikor a beszédnek vége lett és a többiek bekapcsolódtak a másnapi teendők megbeszélésébe, újra Kyuhyun felé fordult.

- Zavar a skinship a színpadon?

Kyuhyun zavarodott arckifejezéssel nézett rá.

- Nem vagyok oda érte. Miért?

- Rendszerint elfutsz előlem, ha közeledek feléd.

- Még mindig ezen vagy fennakadva? – kérdezte egy sóhajjal Kyuhyun.

- Igen!

A maknae egy szemforgatással megragadta Siwon pólóját és egy ölelésbe húzta. Pár másodpercig úgy maradt, majd elengedte.

- Jobb már?

- Ezt muszájból csináltad. – mondta az idősebbik, és mielőtt Kyuhyun válaszra nyithatta volna a száját, Shindong félbeszakította őket egy kérdéssel. Ezután a kettejük párbeszéde abbamaradt, ők pedig beszálltak a megbeszélésbe.

Miután Jungsu útjukra engedett mindenkit egy ’jóéjszakát’-tal, Kyuhyun felállt. Amint megtalálta az egyensúlyát, hátulról karok fonódtak köré, ölelésbe zárva őt. A maknaenak hátra sem kellett fordulnia, hogy tudja, ki az. Szája halvány mosolyra húzódott, és hátradőlt Siwon mellkasához.

- Ez már őszinte. – mondta a füle mellett mosolyogva Siwon. Kyuhyun arcát alig láthatóan elöntötte a pír, és lehajtotta a fejét, hogy ne vegyék észre. -  Ez lehet, hogy furcsán fog hangzani, de ha lány lennél, valószínűleg már elhívtalak volna randizni.

Kyuhyun szíve hatalmasat dobbant a mellkasában. A keserű csalódottságtól és fájdalomtól lehunyta a szemeit.

- Idióta. – mormolta az orra alatt, mielőtt kibontotta magát a fiú karjai közül, és gyorsan lemászott az ágyról. Siwon, aki alig, de meghallotta az elmormolt szót, meglepetten nézett fel rá.

- Kyu! – a maknae figyelmen kívül hagyta a hívását és sietve elhagyta a szobát. Ryeowook is észrevette a maknae hirtelen hangulatváltozását, és megkérdezte, mi történt. Mikor Siwon elmagyarázta, Sungmin megfeszült a háttérben. Elköszönt a többiektől és feltűnés nélkül visszavonult a szobába, amelyet a maknae és ő osztottak meg.

Aznap este Kyuhyun sírva igyekezett visszaszorítani Sungmin segítségével az idáig valamennyire eltemetett érzéseit Siwon iránt.


Hetekkel később azonban Sungmin azt javasolta, hogy beszéljen Siwonnal és mondja el neki az érzéseit iránta. Nem is javasolta, inkább parancsolta. És bár napokig ellenezte az ötletet, most mégis ott állt a fiú ajtaja előtt, hátha a vallomás, és a várható visszautasítás után tovább tud lépni az érzésein.

Siwon ajtót nyitott a kopogtatására. A meglepetést követően beengedte a fiút, és miután leültek az asztalhoz, Kyuhyun mocorogni kezdett idegességében.

- Lehet, hogy erre a barátságunk fog rámenni, de muszáj elmondanom. – kezdte, majd Siwon zavart arcára pillantva folytatta. - Én… kedvellek. – nyögte ki kertelés nélkül, mielőtt még meggondolná magát.

Siwon egy pillanatig azt hitte, viccel, de Kyuhyun őszinte tekintetét látva a torkában akadt a szó. Döbbenetében hirtelen nem tudta, mit kéne mondania. A lassan kínossá váló csöndet zavart dadogással törte meg.

- Én… most… nem vagyok biztos benne, hogy teljesen értelek.

Kyuhyun sóhajtott egyet, majd eldöntve, hogy már úgyis mindegy, elmagyarázta.

- Kedvellek Siwon, és nem úgy, ahogy egy barátot vagy egy testvért kéne. Annál többet jelentesz nekem.

Siwon döbbent arckifejezéssel, hogy mégis jól értette, lenézett a földre, hogy Kyuhyun pillantását kerülje. Rendkívül zavarban volt.

- Figyelj… erre… nem igazán tudok mit mondani. Köszönöm, hogy elmondtad, de… ebből nem lesz semmi. – mondta, majd miután rájött, hogy ez elég bántón hangzott, bocsánatkérő pillantást vetett a fiúra.

Kyuhyun bólintott. Arcáról tisztán le lehetett olvasni a csalódottságot, amit próbált elfedni egy magára erőltetett mosollyal. Miután megköszönte, mondván, hogy ezek után már képes lesz továbblépni, elköszönt és elment.

Aznap este Siwon alig aludt valamennyit.


Az incidens után mások észrevétele nélkül több figyelmet fordított Kyuhyunra. Észrevette, hogy a fiú ahelyett, hogy továbblépett és boldogabb lett volna, egyre kevesebbszer mosolygott. Hétről hétre látta, ahogy a maknae növelte a távolságot kettejük között. Még abban az időszakban is kerülte őt, amikor Siwon a drámák forgatása miatt lecsökkent szabadidejét a bandával töltötte. Az idősebbik többször megpróbált beszélni vele, de Kyuhyun mindig elmenekült előle valamilyen kifogással. Siwon úgy döntött, időt ad neki.

Azonban ahogy teltek a hetek, kezdett neki hiányozni a maknae társasága, viszont a kínos érzés miatt nem bírta rávenni magát, hogy ugyanúgy viselkedjen vele, ahogy korábban. Sungmin kivételével – aki tudta, hogy mi a helyzet – mindenki előtt sikeresen fenntartották az álcát, hogy semmi baj nincs. Kicsit később viszont, amikor Donghae félrehúzta Siwont, kiderült, hogy nem volt túl meggyőző az alakításuk.

- Azt hittem, ez csak egy átmeneti dolog lesz, de ezek szerint tévedtem. Mi van veled és Hyunnal? – kérdezte Donghae.

- Mi lenne? – kérdezett vissza Siwon. Donghae nekidőlt a falnak, kezeit a mellkasa előtt összefonva.

- Ordít rólatok, hogy kerülitek egymást. Összevesztetek?

- Nem. – mikor Donghae kérdőn felvonta a szemöldökét, folytatta. – Csak… elcsesztem valamit, amit rendbe is fogok hozni. – a fiú bólintott egyet, majd egy helyeslő mormolás után besétált a szobájába.

Siwon belegondolt, hogyan hozhatná helyre a dolgokat Kyuhyunnal. Akaratlanul is felugrott az a megoldás, hogy elfogadja a fiú érzéseit, de azonnal el is vetette, hiszen az nem volt helyes. Bele sem gondolt, milyen lenne, mivel azon az úton természet rendje ellen ment volna. Talán, ha Kyuhyun lány lett volna… de így nem.

Újabb pár nap telt el, és most Sungmin ragadta meg Siwon karját és rángatta el a többiektől. A fiú meglepődött, de a tiszteletet megadva nem ellenkezett. Sungmin a szobájába húzta Siwont.

- Oké. Szeretném, ha elmondanád, mi a bajod Kyuhyunnal. – szólalt fel, miután becsukta az ajtót.

- Semmi bajom nincs vele. – mondta Siwon, amire a másik egy unott pillantással válaszolt.

- Tudok arról, ami köztetek történt, elhagyhatjuk a színlelést. – a fiatalabbik arcára kiült a döbbenet. – Nem kertelek, nyíltan kimondom: egész végig a nyomában járkálsz, ölelgeted, és puszilgatod, nem csak színpadon, hanem itt is. Bármi bajod van, tőle fogadod el egyedül a segítséget, legalábbis vita nélkül, és hiába is tagadod, látom, hogy féltékeny vagy, ha másoktól elfogadja az ölelést, tőled viszont nem. A homlokodra van írva, hogy odavagy érte. Most vagy szadista vagy, vagy elképesztően vak. – Siwonban furcsán kellemetlen érzés ébredt, ahogy mindezekkel szembesítették.

- Én nem… ez hülyeség. Hozzánőttem, ez igaz, de nem úgy.

- Akkor miért vagy ennyire dekoncentrált mostanában? – mikor Siwon nem válaszolt, Sungmin felsóhajtott. - Én értem, hogy miért nem akarsz erről beszélni. Lehet, hogy kolosszális szentségtörésnek tartod a dolgot, de kérlek, gondolkozz el ezen. Nem dől össze a világ, ha nem tudod megtenni, de ha csak olyan szintre is jutnátok vissza, ami az egész incidens előtt történt, az már fantasztikus lenne. Látom, hogy azért nem bírsz odamenni a hozzá, mert félsz, ha ezt most nem is hiszed el. Viszont kérlek, csinálj valamit. Attól félek, hogy a jelenlegi helyzetre alapozva Hyun a kilépésen gondolkozik. – fejezte be Sungmin, mire a fiatalabbiknak a hitetlenségtől félúton megakadt a levegője. Megköszönte a fiúnak a segítségét és sietve elhagyta a szobát.

Aznap este szinte hallani lehetett, ahogy Siwon fejében dolgoztak a fogaskerekek. Sungmin beszéde után mélyen elgondolkozott magában. Visszagondolva az utóbbi hetekre, tényleg úgy nézett ki, mint egy szerelmes kiskutya, még ha ez ő eddig nem is vette észre. Rádöbbent arra is, hogy valószínűleg kínzás lehetett Kyuhyunnak megbirkózni azzal a sok törődéssel, amivel Siwon elárasztotta, és ezért lökte el mindig magától. Ezen kívül arra is rájött, hogy talán tényleg érzett valamit Kyuhyun iránt, és ez megijesztette.

Ennek ellenére furcsa izgalom öntötte el, ahogy először belegondolt, hogy száját Kyuhyunéra nyomva megcsókolja őt. Az alig érezhető bizsergés ne tudta jót vagy rosszat jelent-e. Taníttatása miatt azonban szégyenérzet is társult az izgalom mellé. Tudta, hogy gyorsan el kell döntenie, melyik utat választja, hiszen nem engedhette, hogy a maknae elhagyja a csapatot.

Így aztán amikor még pár nap vacillálás és bátorságszerzés után Kyuhyun ajtaján bekopogtatott, próbálta meggyőzni magát, hogy a jó utat választotta, figyelmen kívül hagyva az ellenkező hangot magában.

Kyuhyun ajtót nyitott neki, majd a pillanatnyi meglepettség után odébb lépett, hogy beengedje őt. Siwon megvárta, amíg a maknae becsukja az ajtót, majd szembefordult vele.

-  Kyuhyun, én szeretnék bocsánatot kérni. Nem volt szép tőlem, hogy így eltávolodtam tőled és engedtem, hogy rossz következtést vonj le. – a fiú szemeiben mintha a remény halvány szikrája jelent volna meg, ám Siwon nem tudta megmondani biztosra.

- Hogy érted ezt?

- Figyelj… több mint valószínű, hogy az érzés kölcsönös, de… - Siwon a világ legnagyobb szemétládájának érezte magát, amiért a feltörő reményt éppen szertefoszlatta. - Én nem tudom megtenni. Nem érzem helyesnek, sőt.

Kyuhyun élesen beszívta a levegőt.

- Bele sem gondoltál abba, hogy esetleg megpróbáld? – kérdezte, hangjában halványan harag érződött. Siwon keserűséget érzett a szájában.

- De igen.

- És?

- Nem helyes. A szégyen… egyszerűen túl nagy. – a fiú elfordította a fejét, hogy ne lássa a mérhetetlen csalódottságot Kyuhyun szemében.

A maknae lehajtotta a fejét és egy kis ideig csendben maradt, mielőtt megszólalt.

- Félsz vagy szégyenkezel miatta?

Siwon ezen elgondolkozott, mielőtt válaszolt, de belé is vágott az igazság, mégpedig, hogy nem mondott igazat. Kyuhyun a választ hallva a szemeibe lógó hajjal bólintott.

- Akkor nincs már miről beszélnünk. Köszönöm, hogy elmondtad. – mondta és felemelte a fejét, de kerülte az idősebbik tekintetét. Siwon szíve nagyot dobbant, ahogy meglátta a fájdalmas arckifejezést. Kyuhyun az ajtóhoz kísérte őt és kinyitotta előtte. – Jóéjszakát Siwon, pihenj sokat. És ez az egész… meg sem történt. – mondta. Mosolya erőtlen volt.

Siwon nem mozdult az ajtóból, csak a fiú arcát figyelte. Úgy érezte, kettészakad abban a percben, hiszen éppen most utasította vissza a fiút, akire az utóbbi napokban rájött, hogy a legjobban vágyott. Lábait mozgásra bírta, és elindult kifelé. Félúton azonban meggondolta magát és visszafordult.

- Francba vele. – morogta, mielőtt visszacsukva az ajtót Kyuhyun elé lépett, tenyerei közé fogta az arcát és megcsókolta. Kyuhyun a meglepetéstől tágra nyílt szemekkel először megdermedt, de mikor érezte a fiú kétségbeesését és bocsánatátkérését a csókban, ugyanolyan intenzitással viszonozta azt. Rövid idő után Siwon elhúzódott.

- Ne haragudj, kérlek. Én nem- össze vagyok zavarodva. Nem tudtam, melyik a fontosabb, de aztán rájöttem, hogy te vagy. Nem is tudom, hogy--

Mondatát nem volt alkalma befejezni, ahogy a maknae ajkait az övére nyomva elhallgattatta őt.


Siwon felnevetett, ahogy a félmeztelen Donghae és Hyukjae egy-egy üveg vízzel a kezükben üldözték Kyuhyunt, hogy lelocsolják. Nemsokára az előbbi el is kapta és lefogta, amíg Hyukjae teljesen eláztatta őt vízzel. Siwon testén egy forró hullám söpört végig, ahogy látta kirajzolódni a maknae izmait a vizes pólón keresztül, és titokban hálás volt a két fiúnak, amiért nem engedték elfutni zuhany nélkül.

Utólag belegondolva, a sok várakozás Siwon részéről értelmetlennek tűnt. Már tisztán látta, hogy képtelen Kyuhyun nélkül önmaga maradni, csak egy bizonytalan, kilátástalan roncs lenne. Hálás volt Sungminnak, amiért felnyitotta a szemét. Ha ő nem lenne, biztosan megijedt, elhátrált volna, és valószínűleg még mindig a saját korlátai és határai között élne.

És habár ez erkölcsileg teljesen romlott volt, a másik úton menve sokkal többet vesztett volna.

A sok vívódás és önmarcangolás után Siwon végre helyesen cselekedett, és ezzel együtt rájött valami fontosra.

Nem számít, mennyire tűnik rossznak vagy jónak valami, ha a saját boldogságoddal fizetsz érte.

Néha a rossz a jó. Néha az a helyes, ha a rosszat teszed.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés